A családfa grafikai ábrázolása alapvetően kétféle lehet.

Egy nemzetségtábla (leszármazási tábla) alapján legelőször azt kell eldönteni, hogy ősfa ábrázolást vagy nemzetségfa ábrázolást szeretnénk leképezni a grafikán.

Ősfának azt nevezzük, amikor egy személy van a középpontban, akinek az őseit szeretnénk szerepeltetni a képen. Ezek az ősök nem egy családból (nem egy nemzetségből) származnak, hanem apai, anyai, majd apai-nagyapai és apai-nagyanyai, valamint anyai-nagyapai és anyai-nagyanyai családokból, – és így tovább, – tehát a generációk számától függően sokasodnak a fán szereplő személyek, és ezzel együtt a családok száma is.

Ekkor az a logikus, ha a főszereplő személy neve a fán alul helyezkedik el, és felfelé sűrűsödik az ősök sokasága.

Példa az ősfára, ahol tisztán, csak egyenesági felmenők ábrázolását látjuk:

(a nevek nincsenek kitöltve)

Egy másik példa, ahol virágcsokorként, bokorként ábrázoltam az az egy személyhez összefutó sok különböző családi szálat:

Ha az egyenesági felmenőkön kívül oldalági családtagokat is szeretnénk a képen szerepeltetni, akkor inkább a nemzetségfa ábrázolásmódot alkalmazzuk, ahol a fa természetes növekedésének megfelelően felfelé terebélyesedik a kiválasztott egyetlen család (nemzetség). Tehát az ősök alul, az utódok felül helyezkednek el, épp fordítva, mint az ősfa esetében.

Példa a nemzetségfára:

Különleges kérésnek megfelelően egy családfán lehet ábrázolni pl. két családot is, a fa két oldalán, ahol egy kiválasztott házaspár családjai helyezkednek el jobb és bal oldalon, egy fán ábrázolva.